"Gyere légy szíves fel délután, van valamid itt" - Ezt mondta Judit, a volt feleségem a telefonba.

 

Meglepett a hívása, mert nem számítottam arra, hogy napközben felhív. Általában este szoktunk beszélni néha, főként, amikor a gyerekeket kell lepasszolnia. De most a nyomdában voltam, éjjel dolgoztam, s alig hallottam őt, mert zúgtak a gépek. Érteni viszont értettem, határozottan azt mondta, menjek fel, mert van ott valamim. Ez szintén meglepett, mert amikor elköltöztem jó fél éve a közös lakásból, úgy emlékszem, mindent elhoztam az albérletbe. Amit meg nem, azt Jutka kidobta.

 

 

---

Az elmúlt fél évben nem nagyon voltam náluk fönt. Amikor Marcsiért és Balázsért megyek, akkor rendszerint a kapuban megvárom őket. S kénytelen voltam eddig tétlenül elviselni, hogy ők hárman milyen melegen és szeretni valóan búcsúzkodnak. Délután egy óra volt, a gyerekek az óvodában voltak, s most ott álltam a konyhában. 

 

Szinte minden megváltozott, amit nem tudott kicserélni és átpakolni Jutka, azt lefestette vagy teleaggatta mindenféle mütyűrökkel. De el kellett ismernem, sokkal jobban mutatott a konyha így.

 

-Gergő, kaptál egy csomagot, ott van az asztalon. -mondta Judit, miközben valamit vadul kevergetett a tűzhelyen. -Iszol egy kávét? -kérdezte

-Ühüm. -válaszoltam, s kibontottam a hatalmas borítékot. A boríték több fehér lapot tartalmazott.

-Ez meg mi? -néztem kérdően Jutkára

-Fogalmam sincs, a postaládában találtam, még a neved sincs rajta.

Ekkor néztem meg tüzetesebben, hogy a borítékon nincs se cím, se feladó, se semmi. Csak a boríték s a fénymásolt lapok.

-De hát akkor honnan gondolod, hogy az enyém?

-Nekem ilyet biztosan nem küldenek!

-Nem te dolgozol a rendőrségen? -kérdeztem

-Titkárnőként. Ráadásul neked van az a Géza haverod, aki mindenféle gyanús ügyekbe keveredik állandóan...

-Na igen, de neked meg ott van a főnököd, a Molnár százados elvtárs úr! -vágtam vissza gúnyosan

-Gergő, ne kezdd megint, kérlek, nem ezért hívtalak! Ráadásul őrnagy...

-Ó, igazán gratulálok az előléptetéséhez az őrnagy úrnak! -folytattam

A kávé közben kijött. Judit szó nélkül letette elém a poharat, s természetes módon beletett két kanál cukrot. Újra elővettem a fénymásolt lapokat, s megnéztem őket, miközben kortyoltam a remek kávét. Az első, ami a kezembe akadt egy szinte olvashatatlan, iktatószámmal ellátott zagyvának tűnő szöveg volt.

  -Te el tudod ezt olvasni? -kérdeztem Jutkától

Jutka fölém hajolt s megcsapott a máig ismerős parfümjének az illata. Elbódultam, a gyomrom pedig görcsbe rándult.

-Itt az áll, hogy "Tisztelt Főjegyző úr!", meg iktatószám, aláírás..., itt "kérem", meg "Tisztelettel" ennyi. -vizsgálgatta alaposan a papírt Jutka.

   -De itt van ez a másik lap, mondtam, s már ketten olvastuk Jutkával.   

 

-Te, Jutka! Ez a Szűcs ismerős nekem. Géza valamit mondott a fickóval kapcsolatban -kiálltottam fel

-Mégis mit? És mi közöd van ehhez a Szűcshöz?

-Valami nőről beszélt nekem, meg utazásról, de már nem nagyon emlékszem.

-És ki lehet ez az Á. György?

-Ezek szerint valami pénzügyi tanácsadó- böktem a papír felé.

-Te, Gergő, figyelj ide! Nem gyanús ez neked, hogy küldözgetnek neked egy ilyen iratokat? -kérdezte Jutka

-Momentán még csak ezt az egyet küldték.

-De mi a fene közöd van neked ehhez? -horkant fel

-Fogalmam sincsen és nem is értem. -mondtam őszintén, s belekortyoltam a kávémba, majd kezembe vettem a harmadik lapot  

 Atyaisten -gondoltam magamban- miféle ügybe keveredtem? Olvastam a kérdéseket, amelyeket valaki valamiért elküldött nekem... Hoppá! lehet, hogy nem is nekem küldte el, csak Jutka hitte azt, hogy én kaptam ezeket. Holott nem is volt se címzett a levélen, se feladó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.