"Gyere légy szíves fel délután, van valamid itt" - Ezt mondta Judit, a volt feleségem a telefonba.

 

Meglepett a hívása, mert nem számítottam arra, hogy napközben felhív. Általában este szoktunk beszélni néha, főként, amikor a gyerekeket kell lepasszolnia. De most a nyomdában voltam, éjjel dolgoztam, s alig hallottam őt, mert zúgtak a gépek. Érteni viszont értettem, határozottan azt mondta, menjek fel, mert van ott valamim. Ez szintén meglepett, mert amikor elköltöztem jó fél éve a közös lakásból, úgy emlékszem, mindent elhoztam az albérletbe. Amit meg nem, azt Jutka kidobta.

 

 

---

Az elmúlt fél évben nem nagyon voltam náluk fönt. Amikor Marcsiért és Balázsért megyek, akkor rendszerint a kapuban megvárom őket. S kénytelen voltam eddig tétlenül elviselni, hogy ők hárman milyen melegen és szeretni valóan búcsúzkodnak. Délután egy óra volt, a gyerekek az óvodában voltak, s most ott álltam a konyhában. 

 

Szinte minden megváltozott, amit nem tudott kicserélni és átpakolni Jutka, azt lefestette vagy teleaggatta mindenféle mütyűrökkel. De el kellett ismernem, sokkal jobban mutatott a konyha így.

 

-Gergő, kaptál egy csomagot, ott van az asztalon. -mondta Judit, miközben valamit vadul kevergetett a tűzhelyen. -Iszol egy kávét? -kérdezte

-Ühüm. -válaszoltam, s kibontottam a hatalmas borítékot. A boríték több fehér lapot tartalmazott.

-Ez meg mi? -néztem kérdően Jutkára

-Fogalmam sincs, a postaládában találtam, még a neved sincs rajta.

Ekkor néztem meg tüzetesebben, hogy a borítékon nincs se cím, se feladó, se semmi. Csak a boríték s a fénymásolt lapok.

-De hát akkor honnan gondolod, hogy az enyém?

-Nekem ilyet biztosan nem küldenek!

-Nem te dolgozol a rendőrségen? -kérdeztem

-Titkárnőként. Ráadásul neked van az a Géza haverod, aki mindenféle gyanús ügyekbe keveredik állandóan...

-Na igen, de neked meg ott van a főnököd, a Molnár százados elvtárs úr! -vágtam vissza gúnyosan

-Gergő, ne kezdd megint, kérlek, nem ezért hívtalak! Ráadásul őrnagy...

-Ó, igazán gratulálok az előléptetéséhez az őrnagy úrnak! -folytattam

A kávé közben kijött. Judit szó nélkül letette elém a poharat, s természetes módon beletett két kanál cukrot. Újra elővettem a fénymásolt lapokat, s megnéztem őket, miközben kortyoltam a remek kávét. Az első, ami a kezembe akadt egy szinte olvashatatlan, iktatószámmal ellátott zagyvának tűnő szöveg volt.

  -Te el tudod ezt olvasni? -kérdeztem Jutkától

Jutka fölém hajolt s megcsapott a máig ismerős parfümjének az illata. Elbódultam, a gyomrom pedig görcsbe rándult.

-Itt az áll, hogy "Tisztelt Főjegyző úr!", meg iktatószám, aláírás..., itt "kérem", meg "Tisztelettel" ennyi. -vizsgálgatta alaposan a papírt Jutka.

   -De itt van ez a másik lap, mondtam, s már ketten olvastuk Jutkával.   

 

-Te, Jutka! Ez a Szűcs ismerős nekem. Géza valamit mondott a fickóval kapcsolatban -kiálltottam fel

-Mégis mit? És mi közöd van ehhez a Szűcshöz?

-Valami nőről beszélt nekem, meg utazásról, de már nem nagyon emlékszem.

-És ki lehet ez az Á. György?

-Ezek szerint valami pénzügyi tanácsadó- böktem a papír felé.

-Te, Gergő, figyelj ide! Nem gyanús ez neked, hogy küldözgetnek neked egy ilyen iratokat? -kérdezte Jutka

-Momentán még csak ezt az egyet küldték.

-De mi a fene közöd van neked ehhez? -horkant fel

-Fogalmam sincsen és nem is értem. -mondtam őszintén, s belekortyoltam a kávémba, majd kezembe vettem a harmadik lapot  

 Atyaisten -gondoltam magamban- miféle ügybe keveredtem? Olvastam a kérdéseket, amelyeket valaki valamiért elküldött nekem... Hoppá! lehet, hogy nem is nekem küldte el, csak Jutka hitte azt, hogy én kaptam ezeket. Holott nem is volt se címzett a levélen, se feladó.

Csak néztem és bámultam.

Mindig szívesen találkoztam Gézával, atyai jó barátommal, aki elhívott fröccsözni a budai Fő utca híres kocsmájába, ahol törzsek vagyunk.

Mindig, ám most alig van időm: Judittal megbeszéltük, hogy hétvégén nálam lesz a két gyerek, ő meg szabad, mehet, amerre lát. Jó viszonyban vagyunk, a válás ellenére is. Öt évig bírtuk. A gyerekek miatt még beszélünk. Most például azt, hogy én megyek az oviba Marcsiért és Balázsért, de szorít az idő, van egy szabad órám, így Gézával, aki már a kocsmában volt, nem tudok sok fröccsöt eltölteni kedvenc helyünkön, abból a remek olaszrizlingből.

-Szevasz Gézám! -mondtam, aki felállt a padról, hogy megöleljen.

-Mit iszol? -kérdezte

-Csak egy hosszúlépést, olaszból.

-Gabikám, adjál egy hosszút a Gergő bácsinak, légy szíves, nekem meg egy nagyfröccsöt a királyleánykából! -szólt oda Géza Gabinak, a tulajnak.

Gábor kihozta a nagyfröccsöt meg a hosszúlépést az asztalhoz. A hideg szóda miatt bepárásodott pohárból áttűnt a bor színe, s belekortyoltam a hűvös italba. Bár nem voltam fáradt, de mégis frissítően hatott, és pokolian jólesett az olaszrizlingből készült hosszú.

-Mondjad, Géza, mi van!- sürgettem őt

-Olyat mondok, hogy beszarsz!

-Nohát. -dörmögtem közönyösen, hiszen Géza hétről-hétre meglep valami sztorival

-Tudod, van ez a BKV... -csillogott a szeme

-Ja, van. Azzal megyek az oviba mindjárt a gyerekekért.

-Nem az! A balhé...

-Mi van vele? -kérdeztem

-Hát ez is hasonló! -lelkesedett

-Nem érdekel már Hagyó! -jelentettem ki határozottan

-Nem is az, hanem a Pest Megyei Önkormányzat fideszes elnöke... - hajolt közelebb Géza

-Azzal meg mi a fene van?

-Tudod te, ki annak az elnöke? -nézett a szemüvege fölött rám

-Nem én, annyi funkci van! -mondtam lemondóan

-Éppen ez az! Az elnököt úgy hívják, hogy dr. Szűcs Lajos. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a fickó több helyről kap pénzt, többnyire közpénzt.

-Szerencsés ember. Figyelj Géza, sietnem kell a gyerekekért az oviba! -s belekortyoltam a hosszúlépésembe

 -Jól van. De szerinted nem gáz, hogy Szűcs doktor egyrészt országgyűlési képviselő, a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke, Az országgyűlés jegyzője, a Pest Megyei Területfejlesztési Tanács elnöke, és ráadásul Pest megyei közgyűlési elnök is, egyszerre, egy időben? Hab a tortán: a Fidesz Pest megyei elnöke.

-Hm. Pest megyében elég erős a fickó. Álláshalmozó, láttunk már ilyet. A törvény nem tiltja. -dünnyögtem

-Gergő, bazmeg, ez a Szűcs a hírek szerint havi majd másfél millát keres! Neked mennyi a nyomdában a fizetésed, két diplomával?

-120, ebből lejön a gyerektartás a Juditnak. -válaszoltam kényszeredetten

-Na látod! S azt tudod-é, drága barátom, hogy a doktor elnök hova jár hivatalból kiküldetésbe néha napján, úgy harmincszor az elmúlt ciklusban?

Intettem a fejemmel, sóhajtottam, mert mindkét pohár teljesen száraz volt. Ránéztem az órámra, van még maximum egy fél órám, legfeljebb a boltba az ovi után megyek, gondoltam

-Főnök úr! Még kettőt lesz szíves!- mondtam Gabinak

-Varsó... -kezdte Géza

-Na ne hülyüljél már meg...! -vágtam a szavába- Köszönöm, Gabikám, tedd csak le. Kösz!

-Varsó...- folytatta Géza- Párizs...

-Egy ilyen Pest megyei fickónak, gondolom, kell menni ide-oda... -vetettem közbe

-Akkor folytatom -nézett neheztelően rám Géza- Bergamo, Ludwigsburg

-Hol a fenében van az a Ludwigsburg?  

-Németországban. -felelte

-Ott is akadt dolga, konferencia Pest megyéről, mit tudom én! -jegyeztem meg

-Na de mi a feszt keresett a doktor Torinóban, Toscanában, Kínában, meg Tamperében? Ott is volt konferencia Dabasról? Mi? -emelte fel a hangját 

-Hát Tamperében biztos jéghokizott... -mosolyogtam Gézára

-Torinó meg Kína, bazmeg! Mit? Meg Toscana, érted, Toscana, bakker! Nekem meg marad a Moszkva tér! -folytatta egyre dühösebben

-Biztos nászúton volt... -mondtam viccesen, gondolván, hogy elütöm a dolog élét, majd a gyomrom táján valami émelygés kezdett úrrá lenni, amit momentán a hosszúlépés volt hivatott némileg csillapítani.

-Dehogy volt a Szűcs nászúton Toscanában, ne hülyéskedj már! De ha már itt tartunk: nem egyedül ment ám a doktor úr a hivatalos útjaira! -hajolt megintcsak közelebb idősebb barátom

-Hanem?

-Vitte a volt kolleginát is...

-Miért "volt"?

-Há' me' má' nem az! -felelte gyorsan Géza

-Nahát! -hőköltem fel

-Bizony, bizony! És azt csiripelik a verebek, hogy a hölgy bizalmasabb viszonyba került a feljebbvalójával, mint kellett volna... - mondta sejtetően

-Kirúgták a lyányt? -kíváncsiskodtam

-Mit lányt! Asszonyt! Kirúgták, a fenét! -legyintett Géza- megjutalmazták! Volt is ebből balhé. Még a HVG is lehozta akkor.

-Megjtalmazták?

-Bezony ám! Annyira jól teljesített, hogy majd 10 milla ütötte a kecses kacsóját a hölgynek. Már a jó munkája miatt.

-Ne mondjad már, Géza!

-De bizony!

https://www.youtube.com/watch?v=zuW-3x8zQAA

Hüledeztem, s az eddig a gyomromban levő émelygés már a számban volt. Próbáltam  kiöblögetni a mátrai hosszúlépéssel, hogy valamelyest csillapodjon az egyre erősebb üres émelygés, de most nem akaródzott segítetni rajtam a kitűnő bor. Kénytelen voltam rájönni, hogy éhes vagyok.

-Kérsz valamit enni,Géza?  -kérdeztem

-Kösz, nem, inkább egy deci muskotályt, de hadd folytassam! -válaszolta

-Gabikám, van abból az isteni debrecenidből?

-Van ám! -lépett ki a pult mögül Gábor- Torma, mustár? Kenyeret mennyit kérsz?

-Ja-ja, torma, két szeletet, köszönöm! És hozz, kérlek, Gézának egy deka muskotályt is! -volt még 10 percem az indulásig

-Na, szóval van itt ez a Szűcs, meg annak a volt kolleginája, az Évike... ...Köszi, Gergő!

-Eegen... Akit vitt a kiküldetéseire a mi jó doktorunk. És akit kirúgtak.

-Nem kirúgtak! Hanem ő maga eljött közös megegyezéssel, a majd 10 millával a zsebében! 13 év után úgy döntött ott hagyja a Pest  Megyei Önkormányzatot, s új kihívásokat keres magának.

-Ez nem baj, hajrá! -vetettem közbe

-Nem ám! Meg is találta a kis hölgy: úgy hallottam, közgazdász végzettsége létére soha sem dolgozott olyan munkakörben, ahová érdemei elismerése mellett jutott: tudod, Gergő, hogy egyszer csak hol találta magát a mi Évánk nagy-nagy meglepetésre? 

-Hol? -kérdeztem gyanakodva

-Hát csak nem egy fővárosi fenntartású kórház gazdasági igazgatói székében! Na, most mit szólsz hozzá!? -hajolt hátra elégedetten Géza

-Gazdasági igazgató? Hm. Nem lehet rossz sora a hölgynek!

-Nem bizony! -csettintet fel

Egyre rosszabbul éreztem magam, s igyekeztem inkább Gabikára, a főtt, roppanós debrecenire, a két szelet friss kenyérre és a kevés tormára, nomeg a maradék hosszúra figyelni, hogy ne fulladjak bele a Géza által mondottakba.

-De a leggyönyörűbb, hogy a hírek szerint több embert elküldtek a Pest Megyei Önkormányzattól, de valahogyan Évikének sikerült a legtöbb jutalommal eljönni onnan: a 10 millióból kilencet ő vitt el...

Befaltam a debrecenit, isteni volt, megittam a maradék hosszúlépést, ami soha nem okoz csalódást, majd ránéztem az órámra, menthetetlenül eljött az idő, hogy elinduljak Marcsiért és Balázsért az oviba.

Fizettem, de a pulthoz még odajött Géza, és megszólított.

-Tudod, van ez az iwiw. Na, mit gondolsz, mi volt a nőnek ott a mottója?

-Mit tudom én! -válaszoltam rosszkedvűen

-"A hazugság és a képmutatás taszít a legjobban, az őszinteség vonz a leginkább"

 -Szevasz Géza, jó volt téged látni! -kezet fogtunk, majd sarkon fordultam, és kedvetlenül kiléptem a kocsmából a zajos, szürke és eső áztatta Fő utcára. Végérvényesen pocsék lett a kedvem mára.

-Nem egy napsütötte Toscana! -fordult még hozzám Gábor

-Hát, nem. Viszlát, Gabi úr! -vetettem neki oda

Az ajtóban azonban Géza még utánam kérdezett:

-Te, Gergő, mikor beszélgetünk egy jót megint?

-Nemsokára. -feleltem, de ezt lehet, hogy már nem hallotta meg. Magamra maradtam kínával, a másfél milliós fizetéssel, Évikével és a kilencmilliójával együtt.